portfolio blogger

portfolio

Kapitalista

Random gondolatok a pénzről

Friss topikok

tőzsde

  • Hibás feed URL.

Az államadósság piaca - 2. rész

2010.12.07. 21:48 | LTCM | Szólj hozzá!

Címkék: gazdaság hitel pénz befektetés államadósság kötvény nyugdíjpénztár portfolioblogger

A tegnapi bevezetőnek szánt post után következik az érdekes rész. Bemutatjuk az állampapírpiac szereplőit, hogy mi az ÁKK, kik azok az elsődleges forgalmazók, és miért is olyan fontos szereplők bankok és befektetési társaságok az államadósság finanszírozásában.

Az Államadósság Kezelő Központ:
 
Az ÁKK, mint állami szerv, gyakorlatilag az állampapírpiac szervezője. A költségvetés és a lejáró adósság alapján ők készítik az adott év finanszírozási tervét. Ha már kiszámolták, hogy adott évben mekkora összegű finanszírozást kell bevonni, akkor természetesen végre is hajtják a kötvénykibocsátást. Az államkötvényeket és diszkont kincstárjegyeket aukciókon bocsátják eladásra. Adott esetben visszavásárlási aukciókat is tartanak. Ha úgy ítélik meg, hogy kedvező a hozamkörnyezet, akkor előfordul, hogy visszavásárolják a papírokat még lejáratuk előtt. Emellett úgynevezett repóügylet rendelkezésre állással segítik az elsődleges forgalmazókat. És nem utolsósorban ők felelnek a kötvények kamatfizetéséért és a papírok lejáratkori törlesztéseiért. Ebből látszik, hogy az ÁKK tulajdonképpen likviditáskezelési feladatokat lát el az állam részére.
 
Aukció:
 
Az állampapírokat tehát aukció keretében bocsátja a piacra az ÁKK. A 3 hónapos DKJ-k aukcióját minden hét kedden, a 12 hónaposokét minden páros hét csütörtökén tartják. Az államkötvények esetében az ÁKK külön dönti el, hogy adott héten tart-e aukciót, ha igen, akkor csütörtökön. Az aukciók előtt három nappal közzéteszik, hogy az adott papírokból mennyit terveznek értékesíteni. Ezeken az aukciókon csak az elsődleges forgalmazók vehetnek részt. Ők a tőzsdei MMTS kereskedési terminálon adják be az ajánlataikat 11 óráig. Az eredmény fél 11 kerül kihirdetésre. Az aukció méretétől függően az ajánlattevők bizonyos összeghatárig (40 milliárd Ft-s kibocsátásig 200 millió, e felett 500 millió Ft értékben) bevihetnek úgynevezett nem kompetitív ajánlatot. Ekkor az aukción kialakult átlaghozamnak megfelelő áron kapnak a papírból.
Az ÁKK egyedileg dönt arról, hogy mi az a hozamszint ami még megfelel számára. Ha úgy értékelik, hogy most kedvezően alacsony a hozamszint (tehát alacsonyabb kamat mellett tudnak hitelt felvenni, illetve magas árfolyamon tudnak kibocsátani) akkor akár az eredetileg tervezetnél magasabb mennyiségű papírra is elfogadhatnak ajánlatot. Tegyük fel például, hogy egy éves államkötvényre az aukción nagyon nagy lesz az érdeklődés, így kedvezően alacsony hozamon lehet kibocsátani. Ekkor az ÁKK úgy dönt, hogy mivel olcsóbban juthat forráshoz az eredetileg tervezett 40 milliárd helyett 55 milliárd Ft-nyi papírra fogad el ajánlatot.
Ennek ellenkezője is előfordulhat természetesen. Ha kevés az ajánlat, vagy túl magas hozamon érkeznek ajánlatok, akkor dönthetnek úgy is, hogy az eredetileg tervezett 40 milliárd helyett mondjuk csak 30 milliárd Ft értékben adnak el kötvényeket. Magyarországon az elmúlt időszakban mindkét esetre láthattunk példát. Hogy milyen hozamot talál megfelelőnek, arról az ÁKK mindig az aktuális piaci környezetben és annak megfelelően dönt.
 
Elsődleges forgalmazók:
 
A primary dealerek, azaz az elsődleges forgalmazók biztosítják a kötvénypiac likviditását, a befektetők rajtuk keresztül tudnak üzletelni. Ezek a forgalmazók vállalják, hogy a legnagyobb forgalmú, úgynevezett referencia államkötvények piacán árat jegyeznek legalább 200 millió Ft értékben, legfeljebb 0,5%-os hozammarzs mellett, ez azt jelenti, hogy bent kell állniuk az ajánlati könyvben a vételi és az eladási oldalon is. Minden nap 9-től 10.30-ig, és 13.30-tól 15-ig a Budapesti Értéktőzsdére teszik be ajánlataikat. A nem referencia államkötvényeknél, az ÁKK minden papírhoz kijelöl legalább három forgalmazót, akiknek ezekben a papírokban kell árjegyzést biztosítani, de itt csak 100 millió Ft a minimum jegyzési érték (nem fix kamatozású kötvények esetén csak minimum 50 millió Ft-ig, és 1%-os hozammarzzsal). A forgalmazók úgynevezett repóügylet is köthetnek az ÁKK-val, ha esetleg nincs nekik az adott papírból. Ennek lényege, hogy az ÁKK elad bizonyos mennyiségű tételt az igénylő forgalmazónak, és ugyanakkor meg is állapodnak, hogy adott időpontban az előre meghatározott áron visszavásárolják azt a forgalmazótól (egy héten belűl). Ennek célja, hogy biztosítsa az elszámolás biztonságát, azzal hogy papírt ad az árjegyzőnek. 
Most jön az érdekes rész, a fentiek alapján azt hihetné az ember, hogy a kötvények kereskedésének helye az értéktőzsde. Valójában nagyon elenyésző a tőzsdén kötött állampapírügyletek forgalma (leszámítva persze a kibocsátási aukciókat, amiket itt hajtanak végre). Az állampapírokkal elsősorban az OTC piacokon kereskednek, a Reuters Dealing és a Bloomberg rendszereken keresztül, úgy hogy az ügyleteket sokszor telefonon vagy az előbb említett két rendszer chatjén keresztül egyeztetik le és állapodnak meg, a rendszer kereskedési felületén pedig már csak az ügylet megkötése vagy lekönyvelése és visszaigazolása zajlik. Tehát akárcsak a devizáknál, az állampapírok esetén is a bankközi piacon történik az igazi kereskedés.
Az elsődleges forgalmazó bank vagy befektetési társaság (brókercég) lehet, a szigorú tőkekövetelmények miatt azonban csak banki primary dealerek vannak Magyarországon, illetve egyedüli brókercégként az Erste Befektetési Zrt, ami mögött természetesen ott áll tőkével a magyar Erste Bank. A tizenkét hazai székhelyű pénzintézet mellett az ÁKK nemrég bevont két külföldi székhelyű szereplőt is, a Royal Bank Of Scotlandet és a Nomurat, hogy növeljék a külföldi befektetők jelenlétét a hazai kötvénypiacon. A bankok már csak azért is ideális partnerek, mert a kötvényeket maguk is felhasználják saját likviditás- és kockázatkezelésük során.
Emellett fontos megemlíteni még a money market brókereket, akik maguk is fontos közvetítő szerepet töltenek be a kötvényekkel kereskedő pénzintézetek között, sokszor ők találnak a vevőknek eladókat és fordítva.
 
A magyarországi elsődleges forgalmazók a következők:
 
BNP Paribas, CIB, Citibank, Deutsche Bank, Erste Bef. Zrt, ING Bank, K&H, Takarékbank, MKB, Nomura, OTP, Royal Bank Of Scotland, Unicredit
 
Piaci a szereplők, avagy a befektetők:
 
Míg a hazai részvénypiacon egyre érezhetőbben komoly súlya van a hazai magánbefektetőknek, addig a kötvénypiac a magas OTC piaci forgalom és a kamattermékből fakadó tulajdonságai miatt még mindig a nagy intézményi befektetők terepe: bankok, nyugdíjpénztárak, befektetési alapok, hedge fundok és hasonlók vásárolják a kötvényeket nagy tételben.
Fontos megjegyezni a 2008 őszi államcsőd közeli helyzet óta a hazai állampapírpiacon a vásárlók túlnyomórészt hazai intézmények, azaz a magánnyugdíjpénztárak voltak. A Nomura és a RBS bevonása is azt a célt szolgálta, hogy jobban bevonják a külföldi befektetőket.
A nivó blogon felvetették, hogy miért okoz gondot a MNYP-k kiesése a kötvénypiacon, hiszen állományuk bevonásával csökken az államadósság, és így a kamatfizetési kötelezettség is. Nos a probléma a következő: ezeknek a papíroknak bevonásával az államadósságnak csak a töredékét töröljük el, mivel a magyar adósság nagy része még mindig külföldi kézben van (gondoljunk csak például az IMF hitelre, vagy a 2008 előtti kötvényvásárlásokra). Ennek az államadósságnak a fennálló kamatait továbbra is törlesztenünk kell, ehhez pedig majd újabb kötvénykibocsátásokra lesz szűkség, csak persze kisebb tételben. Csakhogy a külföldi szereplők, akik nem ismerik annyira a hazai viszonyokat csak a hazai nyugdíjpénztáraknál, intézményeknél magasabb hozamon hajlandóak a kötvényeinket megvásárolni, ergo nő a kamatterhünk és kevesebb pénzt tudunk bevonni, ahogy az előző postban ezt már leírtam. Ha Magyarország esetleg a bóvli kategóriába zuhanna, annak súlyos következményei lehetnek. A külföldi hagyományos befektetési alapok, akik vásárolják a magyar kötvényeket, a kockázatkezelési szabályok miatt onnantól kezdve nem vehetnének magyar állampapírokat, ami azt jelenti, hogy az ország nem tudná magát tovább finanszírozni a piacról. Szerintem nem kell elmondani, hogy ez mit jelentene a gyakorlatban (államcsődöt).
 
Befejezésül annyit, hogy a magyar állampapírpiaci modellben nemzetközileg semmi különös nincsen, ugyanebben az elsődleges forgalmazói rendszerben működik az EU-s országok vagy az USA államadósság piaca. Az, hogy egyes országoknál milyen szerv végzi a kötvénykibocsátást részletkérdés (az USA-ban a US Treasury).
 
Remélem sikerült kicsit mélyebben bemutatni azt, hogy annak ellenére, hogy nincs ott a mindennapi híradásokban, mennyire fontos is ez a piac az állam számára.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapitalista.blog.hu/api/trackback/id/tr22500763

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.