portfolio blogger

portfolio

Kapitalista

Random gondolatok a pénzről

Friss topikok

tőzsde

  • Hibás feed URL.

Adósság origami

2011.02.21. 12:12 | LTCM | Szólj hozzá!

Címkék: gazdaság eu hitel adósság kötvény portfolioblogger brendanmoynihan

Brendan Moynihan, a Bloomberg news szerkesztője nemrég megjelent cikkében egy érdekes megoldást vetett fel az adósságválsággal küzdő országok számára, amit ő maga pénzügyi origaminak nevez.

 
Az egyes országok nem tudják eszközeiket likvidálni, hogy kifizethessék hitelezőiket, azonban restruktúrálhatják adósságukat, amikor annak finanszírozása már megfizethetetlenné válik. A 80-as évek során több feltörekvő gazdaságú ország is fizetésképtelenséget jelentett. Ennek oka legtöbbször az volt, hogy a kevésbé fejlett országok külföldi devizában vettek fel hiteleket, gyakran nagyon rövid lejáratra, amikor pedig az esedékessé vált nem találtak új hitelezőket.
 
Egy szuverén állam számára ilyen szorult helyzetben nem sok lehetőség van. Leértékelheti devizáját, fizetésképtelenséget jelenthet kötelezettségeire, vagy a kettőt egyszerre. Izland 2008-ban felmondta külföldi betéteseinek az állami garanciát és leértékelte a koronát. Oroszország és Argentína is így tett 1998-ban és 2001-ben.
 
Ma az eurózóna periférikus államai feje felett lebeg a fizetésképtelenség réme. Írország, Görögország, Portugália, Spanyolország és Olaszország számára azonban nem áll fent lehetőségként devizájuk leértékelése, hiszen az Eurózóna tagjai.
 
Moynihan javaslata ezen országok számára a csőd és restruktúrálás. A szerző ehhez egyfajta értékpapírosított „adósság origamit” javasol, ami a következőképpen néz ki:
 
A problémás EU országok úgy tudnák csökkenteni tőketartozásukat, hogy GDP-hez kötött struktúrált kötvényeket bocsátanának ki, egyfajta ösztönzőként a hitelezőknek, hogy elfogadják a tartozás visszavágását. A kötvénytulajdonosok mondjuk elfogadják az eredeti névérték 70%-át, és egy olyan konstrukciót kapnának, mely a német állampapírok kamatát fizeti ki és hozzá egy warrantot, ami akkor fizet kamatot, ha az adott ország GDP növekedés meghalad egy bizonyos szintet, példának okáért 2%-t. A warrantoknak lenne egy kibocsátáskori értéke, amire a GDP-re vonatkozó hosszú távú call opcióból lehetne levezetni.
 
Argentína hasonló megoldást alkalmazott 2005-ben, amikor 95 milliárd dollárnyi hitelt struktúrált újra. A GDP-hez kötött warrantok akkor fizetnek, ha a növekedés 3% feletti, és az ország inflációval korrigált GDP-je a warrantokban előre meghatározott szint felett van. 
 
Moynihan szerint ennek az eljárásnak több előnye is van, többek között összeköti a hitelezők érdekeit az adós ország gazdaságának teljesítményével. Az adós országok számára ráadásul lehetővé teszi, hogy akkor teljesítsenek kifizetéseket, ha gazdaságuk pörög, a kasszájukba pedig pénz áramlik, és csökkenti terheiket, amikor gazdaságuk nehezebb helyzetbe kerül. Emellett a szerző szerint a szociális kiadások vagy nyugdíj jelentős csökkentése is elkerülhető.
 
És ezek azok a pontok, ahol szerintem vitatni lehet a szerző érvelését. Az már fentebb is említésre került, hogy a cikkben említett országok le tudták értékelni devizájukat, szemben az eurózóna tagokkal. De ez a devizaleértékelés ugyanakkor brutális inflációs nyomással is járt, emiatt minden azt alkalmazó állam megszenvedte az adósság átütemezését. Hiába nem történik csökkentés szociális kiadások terén, ha az egekbe szökő árak gondoskodnak a társadalmi feszültségről.
El kell ismerni ugyanakkor, hogy a kötvénytulajdonos hitelezőknek is fel kell vállalni rosszul meghozott befektetési döntéseiket, amikor nem megbízható adósok papírjait vásárolták meg. Ebből a szempontból persze még mindig jobb az adósság átütemezés, mint a teljes csőd. De itt van emellett a „moral hazard” is, kérdés ki az, aki egy olyan országnak a jövőben hitelezni fog, amely egyszer már csalódást okozott.
 
Ezek az „EU-s ország csődök”  azonban úgy néz ki egyre kevésbé elkerülhetőek, és a világnak bizony túl kell esni rajta, a hitelezőknek pedig el kell majd viselnie a veszteségeket. Kérdéses azonban, hogy maguk a hitelezők mennyire szenvedik majd meg ezt, elég tartalékot képeztek-e már veszteségeikre, és mekkora lesz a dominóhatás ha bekövetkezik a legrosszabb. Az igazi tisztulás azonban sajnos csak így következhet be, és ebből a szempontból Moynihan megoldási javaslata járhat talán a legkevesebb járulékos veszteséggel.

 

A postban hivatkozott cikk a Bloomberg Markets 2011 februári számában jelent meg „Solving Debt With Origami” címmel.

A bejegyzés trackback címe:

https://kapitalista.blog.hu/api/trackback/id/tr552676762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.