A kormány 2011-ben 538 milliárd forintot szán folyó kiadásokra a visszalépő nyugdíjpénztári tagok vagyonából. Jelen állás szerint (logikusan) a pénztárak a visszalépő tagok eszközállományát adja át a majd arra illetékes állami szervnek. Az így állami kézbe került értékpapírok sorsa azonban sok kérdést vet fel.
A pénztártagok legnagyobb része a magas részvényarányú növekedési portfolióval rendelkezik. Valószínűleg nem állítunk merészet, ha emiatt arra számítunk, hogy a visszalépők között is ezek a portfoliók lesznek jelentős többségben. Az állam tehát jelentős részvényvagyonhoz jut, ám van egy olyan érzésem, hogy különösebben nem ragaszkodik hozzá, pláne, hogy készpénzre lesz szűksége. A nagy mennyiségű részvényeladások miatt összeroppanó tőzsdéket vizionálni azonban felesleges. A részvények nagy része külföldi papír, amikből a diverzifikáció miatt ráadásul elég sokféle van, tehát nem valószínű, hogy különösebb nyomás keletkezne az árfolyamokon, még a régióban sem, hiszen az eladást nem is kell egyszerre végrehajtani, ráér apránként csepegtetve is. A nagy kérdés persze itt az, hogy a részvények érékesítésekor hol lesznek majd az árfolyamok, ami megjósolhatatlan, tehát elég nehézzé teszi a bevételtervezést. A bankok és brókercégek között mindenesetre nagy verseny alakulhat majd ki azért, hogy ki kapja ezeket az eladási megbízásokat, hiszen még a nagy tételre való tekintettel alacsony jutalékkulcsok ellenére is szép bevételre lehet ezekből a megbízásokból számítani. (Szvsz kapcsolatainak köszönhetően valószínűleg az OTP lesz a szerencsés, bár természetesen ez csak egy személyes tipp, simán lehet meglepetés).
Az államhoz kerülő állampapír állomány sorsa már jóval érdekesebb és kérdőjelesebb. A 2011-ben kifutó diszkontkincstárjegyek és kötvények esetében egyszerű a helyzet, bevonják őket, ezzel csökkentik az adott évi adósságszolgálatot, ami azt is jelenti, hogy csökken a költségvetés kiadási oldala.
A diszkontkincstárjegyek éven belüli lejáratú állampapírok, melyeknek kamatszelvénye nincs, hanem kibocsátáskor a diszkont áron, a névérték alatt kerülnek értékesítésre, lejáratkor a névértékük kerül kifizetésre (tehát megvásárolom például 98%-on 9800 Ft-ért, lejáratkor pedig fixen 10000 Ft-t kapok).
A kötvények legtöbbje jellemzően éven túli lejáratú, éves kamatfizetéssel, a tőkét azonban a legtöbb esetben egyben, lejáratkor fizetik ki (tehát nem úgy, mint például egy átlagos lakáshitel esetében).
Az állam ugyanakkor természetesen nem csak a 2011-ben lejáró kötvényeket vonja be az átvett portfoliókból, hanem mindegyiket. Csökken az államadósság, tovább csökkenek az évi esedékes kamatkiadások, valamint a következő évek kamatkiadásai és tőketörlesztései is.
A történet akkor válhat érdekessé, ha az értékesített részvényvagyonból befolyt összeg, illetve a bevont 2011-es lejáratú állampapírok, és az azon túl bevont állampapírok miatt kieső kamatkiadásoknak köszönhető kiadáscsökkenés nem éri el azt a bizonyos 538 milliárd forintot. Ha megnézzük ugyanis, egy 2015-ben lejáró állampapírnak csak az adott évben esedékes kamatszelvényét spórolja meg az állam, hiszen a valódi kiadáscsökkenés 2015-ben jelentkezik, amikor a tőkerészt is ki kellene majd fizetni (amire a bevonás miatt természetesen nem kerül sor), valamint a további kamatszelvény kifizetések is a következő évek költségvetésén segítenek. Ez ugyanígy igaz bármely más 2011 után lejáró állampapírra.
Ebben az esetben lyuk keletkezik a költségvetésen, amit valahogy be kell tömni. Elméletileg akár azt is lehetne, hogy az állam az ÁKK-n keresztül bevonás helyet piacra dobja a 2011 után lejáró kötvények egy részét, ami valljuk be, azért nem túl logikus lépés. Akkor viszont az ütemezetnél nagyobb kötvénykibocsátásra kényszerülhetnek, vagyis ezek a tételek újratermelődnek az államadósságban. Ez nem túl jó üzenet a nyilatkozatai szerint Orbán Viktor számára is oly fontos piacok számára, ahonnan az ország finanszírozza magát.
Így a fejtegetés végére azonban be kell vallani őszintén, a fenti forgatókönyv valószínűsége minimális, csak abban az esetben történhet meg, ha a nyugdíjpénztári rendszerből visszalépők száma jelentősen elmarad a várttól. A kormány itt azonban nagyon óvatosan tervezett, a jövő évi költségvetésben szereplő 538 milliárd forint a teljes pénztári vagyonra vetítve nagyon visszafogott elvárás, annak fényében, hogy milyen brutális kampányt folytat a kormány a pénztárak ellen. Ugyanakkor érdekes azért eljátszani a gondolattal, hiszen nem tudhatjuk, hogy jövőre merre járnak majd a részvényárfolyamok vagy az állampapírhozamok, ami azért az egyébként is erősen kérdőjeles költségvetés helyzetének szempontjából.
